birozoltaniro - Hírek

Balatonmáriafürdő - könyvbemutató

Tue, 25 Jun 2024 17:13:00 +0000

Segesd könyvbemutató

Tue, 25 Jun 2024 17:13:00 +0000

Könyvbemutató Marcaliban

Tue, 21 May 2024 17:40:00 +0000

Tegnap kora este a Kulturális Korzó mozitermében legutolsó regényét - Az utolsó Corvin – mutatta be író-olvasó találkozó során.

Fri, 26 Apr 2024 06:42:00 +0000

Corvinák után nyomoz a marcali alezredes

Tizenegyedik könyvének bemutatójára készül Biró Zoltán. A marcali rendőr alezredes kincsvadászós történelmi kalandregényei közül a legújabb Mátyás király idejéből villant fel egy rejtélyt.

Történelmi események helyszínei szolgáltatják az alaphelyzetet Biró Zoltán kalandregényeiben. Amióta ír, a családi kirándulásokat is azokra a helyszínekre szervezi, ahol kutatni tudja azokat a témákat, amelyek regényei alapját képezik. Most megjelent kalandregényében, Az Utolsó Corvin címűben visegrádi helyszínekre kalauzolja az olvasót.

– Egy nyomozós történet olvasható ismét az új könyvben, amelynek kiindulópontja az a fikció, amely szerint Mátyás idejében megérkezik Magyarországra az általa rendelt Corvina, amelyet a király halála után többen is meg szerettek volna szerezni. Mátyás könyvtárosa viszont úgy határoz, hogy a míves kötet sorsáról saját maga fog dönteni. A regény érdekessége abban rejlik, hogy napjainkba helyezem a nyomozás történetét, és a szálak mégis összeérnek – avatott be a regényének bonyodalmába a szerző.
– Számomra szenvedély a regényírás. Régóta érdekel a magyar történelem, és amikor először téma után kutattam, a lehetséges kincsek és rejtélyek irányába lódult meg a fantáziám. Miért ne lehetne fikciós magyarázatot adni arra, hogy hová lett a vérszerződés kelyhe vagy Sobri Jóska földi maradványa? – tette fel a költői kérdést a szerző. Egy-egy témán nagyjából egy évig dolgozik, de rengeteg ötlet van a fejében.
– Tihanyi fény című első regényemet másfél éven át írtam. De nem azért, mert olyan hosszú lett volna, hanem mert csak akkor dolgoztam rajta, amikor kedvem volt hozzá, jólesett. Úgy vettem észre, hogy a könyveim témái másokat is foglalkoztatnak, mert a Tihanyi fény után aránylag sokan vették fel velem a kapcsolatot, hogy értesüljenek róla, mikor rukkolok elő egy krimivel átitatott kalandregénnyel.
Az író természetesen Marcali környékén is szívesen kutat.
– Marcaliban élt Hikman Béla híres műlakatos, az inasáról is született egy regény, amelynek megjelenése kapcsán például rendhagyó meglepetésben volt részem. Miután az első megrendeléseket teljesítettem, és a környéken könyvbemutatókat tartottam, több olyan visszajelzés jutott el hozzám, hogy volt, aki emiatt döntött úgy, amikor legközelebb üdülni fog a Balatonnál, ha csak egy napra is, de ellátogat Marcaliba, a cselekmény nagy része ugyanis itt játszódik. Később arra is volt példa, hogy az egyik Balaton-parti hotelből azzal hívtak fel, hogy az egyik vendégük venni szeretne a könyveimből.
– Amikor rendőr lettem, nem gondoltam volna, hogy közöm lesz még a balatoni turizmushoz, de örülök, hogy így alakult. Ötletekből nincs hiány, sok minden foglalkoztat, és célom, hogy bejárjam a gyerekeimmel is azokat a helyszíneket, ahol nyomokra bukkanhatok. Kedvenc helyszínem a Bakony, ahol rengeteg rejtélyre bukkanhatunk a betyárvilág kapcsán – tette hozzá Biró Zoltán. – Nem volt könnyű például megtalálni annak a Balaton-felvidéki csárdának a maradványát, ahol Répa Rozi megismerte Sobri Jóskát, viszont annál nagyobb öröm, hogy ezt a gyerekeimmel élhettem át, akik szívesen olvassák a történeteket, hisz azok lendületesen megírt, olvasmányos sztorik.

Beszállít a könyveiből a rendőrségre

Sokat olvasok magam is, Rejtő Jenőtől, Donato Carriziig minden érdekel, és verseket is szívesen olvasok. A munkatársaim között is vannak, akik kíváncsiak arra, hogy az új könyvemben milyen történelmi rejtélyt dolgoztam fel, ezért amikor megkapom a példányokat a nyomdától, a rendőrségre is hozok belőle. Most szervezem a könyvbemutatókat, és közben természetesen a rendeléseket is teljesítem. Lehet, hogy igényesebb formában jelenne meg a munkám, ha szerződésben állnék egy kiadóval, de az is valószínű, hogy többet lennék távol itthonról, és nem a gyerekeim lennének a borítón. A közelmúltban volt rá példa, hogy a közösségi oldalamon a szememre hányták, nehéz hozzájutni a korábbi könyveimhez, amit meg tudok érteni, de azt azért mégse tanácsolhatom, hogy akinek ilyen problémája van, az jöjjön el a marcali könyvtárba, mert lehet, hogy épp mindegyik ki van kölcsönözve – tette hozzá az író.

Tue, 23 Apr 2024 18:20:00 +0000

Zsaru magazin

Thu, 11 Apr 2024 18:45:00 +0000

A LEGISMERTEBB MARCALI REGÉNYÍRÓ

2024. 04. 11., cs - 09:05
Zsaru Magazin

Biró Zoltán alezredes, a Marcali Rendőrkapitányság vizsgálati osztály helyettes vezetője eddig 11 kincsvadászós történelmi kalandregényt írt, de boltban csak az első volt kapható, azóta rendelni lehet tőle. Ez a szenvedélye, és a családi üdüléseket is oda szervezi, ahol témát szeretne gyűjteni. A borítóknál a kollégák hozzátartozói is besegítenek.

Rossz lóra tett, de fogadni mert.
– Az általános iskola nyolcadik osztályában leginkább a gépipar keltette fel az érdeklődésem, jóllehet már akkor sem voltunk a vas és acél országa, amikor a kaposvári ipari szakközépiskolába jelentkeztem. A nehéziparban csak leépítésekről lehetett hallani, mire elvégeztem – emlékezett Biró Zoltán, aki ezután katonáskodott, majd többféle munkát kipróbált. – Akkoriban nem én voltam az egyetlen gépésztechnikus, aki el akart helyezkedni a turizmusban, de nekem a Balaton közelsége miatt volt némi helyzeti előnyöm, amit ki is használtam. Azonban be kellett látnom, az nem az én világom. A legjobban a zenészélet keltette fel az érdeklődésem. Vakvágány néven alakítottunk egy rockzenekart középsulis barátaimmal, és természetesen bárhol felléptünk. Uszkve harminc évvel ezelőtt, amikor egy koncertről mentünk hazafelé, zsaruk igazoltattak, utána elmondtam a srácoknak, hogy kipróbálnám, felvennének-e rendőrképzésre. Ebből az lett, hogy fogadást kötöttek velem, úgyhogy komolyan vettem a dolgot, annál is inkább, mert nem volt előzmény nélküli. Korábban is gondoltam rá, hogy nekem való lenne a rendőri életpálya, amire ráerősített a katonaság. A tapolcai sorozatvetőknél szolgáltam, és miközben szétlőttük a Balaton-felvidéket, azon vettem észre magam, hogy nincs gondom a parancsuralmi rendszerrel.
A balatoni turné véget ért.
– Új fejezet kezdődött az életemben, miután felvettek a csopaki rendőr-szakközépiskolába, mégsem fogalmaznék úgy, hogy a zenélés vakvágány volt, mert nagyon szerettem – magyarázta. – Már az általános iskolai magyartanárom megjegyezte, hogy jól fogalmazok, és hogy a rímekre is ráérzek, amit ki tudtam élni a rockbandában. Vagány korszak volt, azok az élmények most is velem vannak, és persze sajnáltam, hogy vége szakadt, de mivel próbaidős őrmesterként már azt is tudtam, kivel szeretnék családot alapítani, elszántan léptem rá a kék életpályára. Szerencsém volt, hogy ’97 júliusában a Marcali Rendőrkapitányságra szerelhettem fel, mert a környékről származom, ráadásul rögtön a bűnügyi osztályra kerültem, illetve a bűnügyi technikusi képzésre. Akkor arra volt a legnagyobb szükség, és rá is éreztem erre a feladatkörre. Közben, illetve már a csopaki évek alatt átalakult a baráti köröm, és miután felszereltem, négyesben, illetve nyolcasban jártunk össze három rendőr kollegával és a párjaikkal. Közülük az egyik itt dolgozik a szemközti irodában, ketten pedig a Terrorelhárítási Központ környékbeli objektumában.
Egyre technikásabban fogalmazott.
– Kerek volt az életem, és a helyemen éreztem magam, de hiányzott az alkotás, és kézenfekvőnek éreztem a kályhához való visszatérést. Ebben az is benne volt, hogy a munkám azzal is járt, hogy képernyő előtt ültem az ujjaim alatt billentyűzettel, és fogalmaztam. Úgyhogy vettem egy laptopot, és Aeropolisz címmel elkezdtem írni egy történetet, amelyben rendőr barátaim voltak a főhősök. Ez persze nekik is tetszett, amikor egy közös bográcsozás során felolvastam nekik, és 14 évvel ezelőtt az ő biztatásukra állttam neki egy regény megírásának – magyarázta az alezredes, aki ekkor diplomázott a Rendőrtiszti Főiskolán, és 2012-ben került a Marcali Rendőrkapitányság parancsnoki állományába. Először a felderítő alosztályt vezette, majd a bűnügyi, két éve pedig a vizsgálati osztályvezető helyettese lett. – Voltak nagy ügyeink, főleg az a csaló maradt meg az emlékezetemben, aki németeknek árult balatoni ingatlanokat. Később céget alapított, és bissau-guineai diplomata státuszt ígért a befektetőknek, azt állítva, hogy a balatonmáriafürdői Széchenyi-kastélyban lesz a nyugat-afrikai ország konzulátusa, és hogy ezt a bizniszt is ő intézi. A bűntársát fél évvel később holtan találták a horvát tengerparton.
A szenvedély maradjon szenvedély!
– Tihanyi fény című első regényemet másfél éven át írtam. De nem azért, mert olyan hosszú lett volna, hanem mert csak akkor dolgoztam rajta, amikor kedvem volt hozzá, jólesett, és ezt azóta is így csinálom. Nem állok szerződésben kiadóval, és a leadási határidőt csak hírből ismerem – mondta, de hozzátette, volt egy próbálkozása. – A Tihanyi fény néhány fejezetét feltettem egy amatőr íróknak teret adó internetes honlapra, és hamarosan megkeresett egy kiadó. Végül az Underground Kiadóval szerződtem, de több könyvet nem vállaltam, és azóta nem is volt dolgom kiadóval. Számomra a regényírás szenvedély. Régóta érdekel a történelem, persze leginkább a magyar, és amikor először téma után kutattam, a lehetséges kincsek és rejtélyek irányába lódult meg a fantáziám. Miért ne lehetne fikciós magyarázatot adni arra, hogy hová lett a vérszerződés kelyhe vagy Sobri Jóska földi maradványa? Úgy vettem észre, ezek a kérdések másokat is foglalkoztatnak, mert a Tihanyi fény után aránylag sokan vették fel velem a kapcsolatot, hogy értesüljenek róla, amikor újra előrukkolok egy krimivel átitatott kalandregénnyel, és belőlük, illetve általuk kezdett alakulni a vevőköröm. Azt is a szájhagyománynak köszönhetem, hogy Marcaliban és a környéken ismertté váltam, sőt, jómagam volnék a legismertebb marcali regényíró, tudniillik nincs konkurenciám. Azt nem mondhatom, hogy országosan ismert volnék, bár az is igaz, hogy csak Békésből nincs megrendelőm.
Lehet ezt még fokozni?
– Elcsodálkoztam, hogy Marcaliban még Dan Brownt is megelőztem – folytatta, és nem tréfált. – Nemrég tudtam meg, hogy tavaly a legtöbben az én műveimet kölcsönözték ki a helyi könyvtárból. Az is meglepett, hogy a régebbi regényeimből már csak a három alappéldány maradt a birtokomban. Azért ennyi, mert kettő a gyerekeinké. Mindet megvették, bár hozzá kell tennem, egyikből sem rendeltem többet 150 példánynál. Mondhatni, egálban vagyok, mert a könyvnyomtatás nem olcsó mulatság, de például grafikusnak még nem kellett fizetnem. Több borítót is Bódi Szabolcs törzszászlósnak köszönhetek, aki a Készenléti Rendőrségnél szolgál Nagykanizsán, de három itteni kollegám, Garics Zsolt főtörzszászlós, Pécsi Zoltán alezredes és Balla Gábor alezredes lányainak is hálás lehetek, illetve a saját fiamnak és a lányomnak, akik beállított fényképen láthatók Az utolsó Corvin és Az ismeretlen betyár címoldalán.
Aki egyszer a turizmusban dolgozott…
– Az inas című regényem kapcsán rendhagyó meglepetésben volt részem. Miután az első megrendeléseket teljesítettem, és a környéken könyvbemutatókat tartottam, több olyan visszajelzés jutott el hozzám, hogy volt, aki emiatt döntött úgy, amikor legközelebb üdülni fog a Balatonnál, ha csak egy napra is, de ellátogat Marcaliba, a cselekmény nagy része ugyanis itt játszódik. Később arra is volt példa, hogy az egyik helyi hotelből azzal hívtak fel, hogy az egyik vendégük venni szeretne a könyveimből. Amikor rendőr lettem, nem gondoltam volna, hogy közöm lesz még a balatoni turizmushoz, de örülök, hogy így alakult – árulta el mosolyogva, és kifejtette, mi írószenvedélyének legkellemesebb hozománya. – Nemcsak megrendelőimet kezdte érdekelni, mi lesz a következő könyvem témája, hanem a családtagjaimat is. Jó pár éve úgy szervezem az üdüléseinket, hogy közben kutatómunkát is tudjak végezni, és ebbe be is segítenek nekem. Nem volt könnyű megtalálni annak a Balaton-felvidéki csárdának a maradványát, ahol Répa Rozi megismerte Sobri Jóskát, viszont annál nagyobb öröm, hogy ezt velük élhettem át.
Kollegák előnyben.
– Igen, a munkatársaim között is vannak, akik kíváncsiak rá, az új könyvemben milyen történelmi rejtélyt dolgoztam fel, ezért ahogy megkapom a példányokat a nyomdától, hozok be egy szakajtóval. Ebben a szatyorban ma reggel még 16 darab volt Az utolsó betyárból, és mind elkelt, úgyhogy holnap is telerakom. Most szervezem a könyvbemutatókat, és közben természetesen a rendeléseket is teljesítem a https://birozoltaniro.mozellosite.com honlapomon keresztül – vázolta, és elmélázott. – Lehet, hogy igényesebb formában jelenne meg a munkám, ha szerződésben állnék egy kiadóval, de az is valószínű, hogy többet lennék távol itthonról, és nem a gyerekeim lennének a borítón. Nekem ez így, ahogy van, tökéletesen megfelel. A közelmúltban volt rá példa, hogy a közösségi oldalamon a szememre hányták, nehéz hozzájutni a korábbi könyveimhez, amit meg tudok érteni, de azt azért mégse tanácsolhatom, hogy akinek ilyen problémája van, az jöjjön el a marcali könyvtárba, mert lehet, hogy épp mindegyik ki van kölcsönözve.
SZ. Z. J.
FOTÓ: NAGY ZOLTÁN

Marcali Berzsenyi Dániel Városi Könyvtár 2023 évi kölcsönzési eredményei

Sat, 13 Jan 2024 14:59:00 +0000

Pamuk könyvbemutató

Mon, 04 Sep 2023 18:31:00 +0000

Biró Zoltán
1975-ben született Lengyeltótiban. Polgári végzettsége gépésztechnikus, azonban hivatásául a rendőrséget választotta. Elvégezte a Rendőrtiszti Főiskolát, a bűnügyi vonal több területén dolgozott. Jelenleg a Marcali Rendőrkapitányságon bűnügyi osztályvezető-helyettesi munkát végez.
Hét könyve jelent meg, a Tihanyi fény, A hetedik holló., A kard nyomában, A Szitári ezüst, az Örökség, Az ajtó és Az inas.
Könyvei történelmi eseményekben gyökerező, jelenkori kalandregények, krimivel átitatva.

Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk "Bíró Zoltán : A Pogányvölgy őre című könyvbemutatójára."

A bemutató végén a könyvek dedikálására is sor kerül majd!

Sun, 18 Jun 2023 07:29:00 +0000

A sonline cikke a könyvhét megnyitójáról.

Az internet gyors információszerzésre való, az elmélyült olvasásra ma is a papíralapú könyvek a megfelelőek – hangzott el a 92. kaposvári könyvhéten, melyet az Agóra és a Takáts Gyula Könyvtár közötti területen nyitottak meg, a színház szabadtéri színpadán.

A könyvtár felújítása idején a könyvhét programjainak jó része a szabadba települt. Az írott szó varázsa és az olvasás öröme megmaradt a XXI. században is, de csak az olvasókkal együtt ér valamit – ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg a könyvhetet Szita Károly, polgármester és Huszti Gábor, a Somogy Vármegyei Közgyűlés alelnöke, valamint Rázsits Veronika, a könyvtár igazgatója. Karády Anna írónővel beszélgethettek az érdeklődők, és a Petőfi emlékév tiszteletére közösségi versmondást tartottak.

Somogyi alkotók dedikálták műveiket az Agóra előtt. A mediátorként dolgozó Dénesné Orcsik Judit párkapcsolati és önismereti könyvét hozta el. Csokonai Attila, költő, író és műfordító kaposvári élményeiből táplálkozó novelláival érkezett, mert a fővárosban élő irodalmár somogyi származású. Szabó Tamás iparművészeti alkotásokról írt, kidomborítva azt, hogy elődeink mennyi helytörténeti értéket hagytak ránk. Péntek Kamilla történelmi korban játszódó, de fantázia szülte két regényét ajánlotta. A kaposmérői lány első éves egyetemista, diplomáciát tanul Budapesten. A marcali Bíró Zoltán magyar történelmi kalandregényeket ír, vitatott témákat mutat be új nézőpontból. Kószó Andrásné a kaposújlaki reptérről, a repüléstörténetről, és a magyar mezőgazdasági repülésről írt könyvet. Az életműdíjas Kellei György krimiíró 41. könyve Kaposváron is játszódik, ahol egykor ő is középiskolás diák volt. Hegedüs György fotográfus, és Varga István fonyódi helytörténész is bemutatta könyveit. Németh Anikót a Kunffy Lajos festő somogytúri élete ihlette meg.

Sun, 18 Jun 2023 07:28:00 +0000

Ünnepi könyvhét megnyitója. Minden érdeklődőt sok szeretettel várok!